Kátya

Szakítsak? Vagy mi a fenét lehetne tenni?????????

Az ikrektől mentsen az ég!

Az ikrektől mentsen az ég!

Jaj!

Hát mit mondjak? Elég szokatlan érzésekkel találom magam szemben!

Ismételten agyalgatok. Nemrég megtudtam, hogy Tibi titokban felvette a kapcsolatot valaki olyannal, akire én nagyon féltékeny vagyok. És tudja, hogy féltékeny vagyok rá, a hátam mögött mégis ilyeneket csinál. Ennek mi értelme? Miért jó ez? Én ha tudom, hogy zavarja, ha valakivel beszélek, akkor inkább nem beszéle azzal az emberrel, hogy ne bántsam meg őt. Még titokban sem! Asszem az az én nagy bajom, hog yállandóan arra törekszem, hogy tisztességes legyek, meg mindig azt tartom szem előtt, hogy a párom boldog legyen mellettem. Tegnap előtt elkezdtem gyűjtögetni mindenféle ötleteket, hogy hogyan lephetném őt meg. Nem nagy dolgok, csak olyan kis semmiségek, apróságok, amitől hirtelen dobban egyet az ember szíve, és mosolyt csal az arcára. Pl munkába menet előtt a kedvenc csokiját a táskájába csempészem... NA és ő??? Neki az a legfontosabb, hogy a saját kis akarata ne szenvedjen hiányt. Azt hiszem, tanulnom kéne tőle.

Tegnap este indultunk edzeni. Kicsit korábban elkészültünk, mint máskor, és Tibi még visszaszaladt a házba mert állítólag a nővére kért valamit, hogy nézzen meg neki.

Nah... Már megint itt...

Valamit nagyon elbaszarintok. Ha a tesóm itthon van, akko ő piszkál engem, ha nincs, akkor az apám. Ez már Tibinek is feltünt. Azt nem értem, hogy miért ragaszkodok ennyire a tesómhoz, holott ez visszafele egyáltalán nincs így???????????
PL: már 3 hete hívom, hogy jöjön el hozzánk, de ő még arra sem volt képes, hogy egy smst küldjön, hogy bocsi, nem jövök, ne várj rám...
Tartok tőle, hogy Tibi előbb-utóbb besokall attól, ami az én életemben van. Szerinte nem kéne hogy ennyire érzékenyen érintsen tesóm cseszegetése. Viszont én egy olyan ember vagyok, akit az érzelmei irányítanak. Mindemellett akármilyen full hülye és sznob tud lenni akkor is ragaszkodok hozzá, és ha egyet rikkant, én már ugrok is, hogy segítsek neki. DE MIÉRT??????? Gőzöm sincs.
Én a tesómat mindig valami különleges helyen "tároltam" az életemben. A testvér az egy olyan dolog, amit nem lehet sem helyettesíteni, sm pedig pótolni. Nem mondom, hogy a szülőt lehet. Mert azt sem lehet!!!!!!! De a testvér az egy olyan dolog, amit az soha nem fog megérteni, akinek nincs.

Nagyon lehangolt vagyok, és szomorú. Valamit érzek, de nem tudom mi az. Ezt a barátaink is kiszúrták rajtam. Egy szuperjól sikerült vacsival vártauk őket (bizony, én készítettem), sokszor meg is dícsérték, és voltak vicces témák... És mégis. Valami bánt, valamitérzek, és nem tudom beazonosítani. Most megyek pakolni. Jóéjt.

No, talán mégiscsak van remény? Kb egy héttel ezlőtt kiborultam Tibinek. Tele voltam kétellyel, és félelemmel, és ezt szépen a nyakába zúdítottam. Tudom, hogy Tibi (és gyanús, hogy mások is) bolondnak tartanak az indokaim miatt, de az, akinek úgy elvették az önbizalmát, mint nekem, és ennek tetejében még megkapta a szokásos pofonokat, az talán megért.
Szóval: nekiálltunk a kis kuckónkat kicsinosítani. Glettelés, csiszolás, falfestés, miegymás. Nos, nekem már egy kapcsolatom ment tönkre közvetlenül azután, hogy befejeztük a felújítást. Tudom, tudom, nem a felújítás volt az oka, csak rossz érzést keltett bennem ez a fals dejavu. A másik, hogy anno mikor elkezdődött a kapcsolatunk, nem túl fényesen indult. És most megint tél következik, és ez is rossz érzést kelt bennem. De most jön a fő ok. Hogy úgy éreztem, nem tetszek neki. Ráadásul az elmúlt 1-2 hétben fura "szokás" alakult ki nálunk. Hétköznap olyan volt, mintha csak a lakótársa lennék Tibinek, hétvégén meg olyan volt velem, mintha pl nászúton lettünk volna. Elgondolkodtatott ez a fura kettősség. Először azt gondoltam, fáradt, azért olan velem. De aztán meg az jutott eszembe, hogy korábban is lehetett (és volt is) fáradt, mégsem viselkedett így. Na ez a felismerés aztán elindította a pánikot bennem. Rágtam magam rajta. Próbáltam titkolni Tibi elöl, hogy megint agyalok valamin, de egyre nehezebben ment. Na aztán a múlt héten nem bírtam tovább, és kiadtam az aggodalmaimat. Aztán ettől, meg 1-2 reakciójától jól megijedtem. Annyira, hogy komolyan fontolóra vettem, hogy elszaladok, bár azt hiszem ezt az előző részben már említettem. De utána ahogy tovább beszélgettünk és lecsillapodtam valamelyest, végül nyílván maradtam. És úgy tűnik, talán Tibi is átgondolta ezt az egészet, mert azóta olyan velem, mint amilyen volt ezt az 1-2 hetet megelőzően. Pont, mint amilyenre vágytam. És képzeld világ! Tegnap kaptam tőle csak úgy egy szál vörös rózsát. Annyira jól esett!!! Naná, hogy el kellett mesélnem néhány barátnőmnek! Meg olyan figyelmes velem!
Rólam viszont akik ismernek tudják, hogy mindig olyan vagyok, amit kapok. Pl ha azt látom, hogy a párom eltávolodik egy lépést, én kettőt lépek. Amit ő éreztet velem, azt éreztetem én is vele. Így ha figyelmes, én is az vagyok, de ha úgy érzem, valamiben nem őszinte, akkor én is úgy alakítom a dolgokat, ahogy ő. Ez lehet jó, vagy rossz hozzáállás, de nekem ez így biztonságos. Mert hiába tartom magunkat álompárnak, és egymás lelkitársának, a múlt miatt sajnos még mindig igyekszek óvatos, és elővigyázatos lenni. Hogy mikor fog ez elmúlni? Talán majd ha kis családunk lesz? Vagy ha nem érzem majd végre azt, hogy Tibi is óvatoskodik velem, és nem lesz az többé, hogy bizonyos dolgok utólag derülnek ki így vagy úgy.

Őszintén remélem, hogy nem. Egy évvel ezelőtt ugyebár nemvolt az alakom éppen a toppon, és Tibivel elkezdődött a kapcsolatunk, amiről sajnos el kell mondjam, nem indult valami fényesen, és kicsit sem volt romantikus. Leszámítva egy-két estét, amikor hazafele sétáltunk az adott buliról.

Ezt még nem meséltem ,de nem tarthatom magamban, így hát leírom.
Tavaly Zsuzsika barátnőm rendezett nekem egy meglepi szülcsi partyt. Ott volt a Jugyu-banda, Szücsi, Timi, és... igen, ott volt Tibi is.
Mikor beléptem az ajtón rámkiáltotta a banda a szokásosan összehangolt meglepetés-boldogszülinapot-egyveleget...

Az idei nyaram nagyon dolgosan telt. Reggel 6-7-től du 3-ig a főállásomban, aztán du fél négytől meg este 7-8-ig a fundás melómban húztam az igát. Emellett van néhány megrendelésem honlapokat illetően. de egy seggel jóformán lehetetlen 3 lovat megülni. Kivéve, ha az embernek se kutyája, se macskája...
A lényeg, hogy végig güriztem a nyarat, semmire nem volt időm, és foylton kimerült voltam. Aztán történt valami, ami ennek véget vetett. A fundás vezetőm (Kacsa) olyan minősíthetetlen hangon és stílusban beszlt velem, és többször is megalázott. A legutolsó ilyen húzására már Tibi sem bírta szó nélkül hagyni, és beszélt vele, hogy jó lenne, ha visszafogná magát. De a föncsi ezt leszarta, és közölte, hogy ezt ő így tartja jónak. Tibi ezek után úgy jött oda hozzám, hogy nem akarja, hogy tovább itt dolgozzak. Jól esett ez a mondat, mert addigra már én is itt tartottam, ccsak még próbáltam kitartani. De miután láttam, hogy támogatja a kilépési szándékomat.
Így azóta a délutánjaim felszabadultak, és a főállásomból igyekszek minél hamarabb hazaérni. Otthon délutánonként megvacsizunk együtt, mindig nézünk valami pihentetőt a TV-ben, összebújva a kanapén. Ez olyan lélekemelő! Ráadásul az én kis párom amikor épp nincs munkája, olyankor otthon rendet rak, felporszívózik, elmosogat... szóval olyan sokat segít, hogy szóhoz sem jutok!
A csúcs viszont tegnap délután volt. Tegnap előtt este végre beüzemeltük az új mosógépet, amit még a bumeránggal nyertem. Erre, tegnap mire hazaértem, épp ment a mosógép az első adag ruhával, és beérve a lakásba nagyon finom illatok csapták meg az orromat. Hát ez a Drága vacsival várt engem, ami el kell hogy mondjam, nagyon finomra sikerült! Plusz a nappaliban picit összepakolgatott. Most őszintén: Nem imádnivaló ez a pasi? Így azért más ám az élet!

Nos, tény, hogy régóta nem jártam a blogom háza táján. :-) De ez az én esetemben jót jelent. Én ugyanis olyan embere vagyok, akire akkor jön rá az írhatnék, ha vívódik valamin.